2011. március 1., kedd

Vasárnaphétfő

VASÁRNAPHÉTFŐ
Év végi leltár egy rádiós kukájában 2010


 
    Beszéd közben is botlik nemcsak rádiós, hanem a mikrofonvégre kapott áldozat is, sőt néha humoros helyzeteket hoz elő maga az élet.
Íme néhány ízelítő ezekből.
   
    Kedves levél érkezett karácsonykor szerkesztőségünkbe Német országba szakadt atyánkfiától, aki onnan hallgatja a világhálón az Agnus Rádiót. Karácsony üdvözlő sorai után ezt írja:  „köszönettel vennénk, ha a Letöltések rovatban megtalálhatnánk a ma reggel (2010. 12. 25)
elhangzott karácsonyi prédikációt/istentiszteletet főitszteletű Pap Géza püspök urunk szolgálatával, mely a Fülbejó műsorban hangzott el.”
    Micsoda? Istentisztelet a Fülbejó könnyűzenei műsorban? - meredek rá a sorokra.  Hát igen, a hétköznapi műsorrács nem tudja, hogy közben karácsony szombatja pénteken volt, és első napja pedig szombatra esett. Így a könnyűzenei műsor helyett igehirdetés szólt. Átírni a honlapon a műsorrácsot egy napra, bizony eléggé nehézkes munka!
      Iramodik is már kaján fantáziám és magam előtt látom mikrofontól amúgy tartózkodó püspökünket, amint egy karácsonyi rock vagy könnyűzenei muzicalban fellépve, a pódiumom reflektorfényben ázva, széles mosollyal ajkán hirdeti, sőt, alkalmanként még énekli is társaival, a megtestesült Istenről szóló örömhírt.
    De hiszen annak idején Bach is karácsonyi oratóriumot írt, és nagy sikert futott be a Lloyd Webber Jézus Krisztus Szupersztár rockoperája is. Miért ne készülhetne például a kolozsvári zenészekkel, egyházi vezetőkel, szállodatulajdonosok és városházi elöljárók fellépésével fűszerezve egy karácsonyi könnyűzenés istentisztelet, amit így reklámoznának a mai angyalok:
    - Te, haver, ide hallgass, Kolozsváron a Kakasosban megszületett a magyarok megmentője, aki visszaállítja a független Erdélyt!
Egy ilyen hirdetéstől annak idején is izgalomba jött jó néhány álmodozó, aki a római uralom vaskesztyűs kezében fuldokolt de unottan vállat vont akinek mindegy volt, ki vezet, csak jól éljünk!
    De végül is, ébredjünk az álmodozásból! Hát miért ne cserélnénk meg legalább a műsorok címeit? Így ni:
    - Fülbejó műsorunk következik: mert Fülbe jó Isten igéje. Hallgassák hát az istentiszteletet a Kakasos templomból. Hm. Ez így egészen frissen hangzik. Na, lássuk a másikat?
    - Istentiszteletet következik: szóljon az Illés együttes, akiket ezrek imádnak!  Hát, ez is igaz!

    Istentiszteletről jut egyébként eszembe egy másik nyelvbotlás.
A Kolozsvári Magyar Napok nyitó alkalmán egy lelkész testvérünk kapja a szót és miközben nyitja a Bibliát, bevezetőbe kezd: 
    - Szeretettel köszöntök mindenkit és szíves megértésüket kérve én egy igei bevezetővel készültem, így kaptam a felmérést.
    Szóval, mi lelkészek, szíves megértést kérünk, hogy prédikálni merünk még azután, hogy ezrek imádják a jól menő sztárokat, és mint egy megváltón, úgy csüggenek egy-egy vállra felkapott politikuson. Meg is húzódnánk mi szépen a templom rejtekében, csakhogy a felmérést úgy kaptuk, hogy mégis csak szükség van ránk:  én egy igei bevezetővel készültem, így kaptam a felmérést...

    Az istentiszteletet emlegetve bizony el kell ismerni, hogy a vasárnap, egyeseknek valóban a nyugalom napja. Mert oly erőst belefáradnak a kellemetes hét végébe, péntek délutántól kezdve vasárnapig, hogy azt, hétfőre is kinyújtják! Pihenni kell. Ilyenkor még a fű se nő, -  mondják.
Tehát mi, egyházi rádiósok, úgy gondoltuk, annak okáért, hogy a hétfőn pihenők nehogy rossz lelkiismerettel ténferegjenek a munkahelynek nevezett kényszerlakhelyen, kitaláltunk hozzá egy jó nevet: Vasárnaphétfő. Igen, jól hallották, vasárnaphétfő.
      November 8-án volt az első ilyen vasárnap-hétfő amint azt az Agnus honlapján is láthatták aznap sok százan. 

   
    Ne feledjék tehát, november 8-tól  nyugodtan pihenhetnek hétfőn  is, vagy éppen templomba is jöhetnek, ha ott ilyenkor prédikálna valaki. Mert hát a papoknak hétfő kezdődne a hétvége és egyesek szerint ez vasárnapig el is tart. Ha tehát vasárnaphétfőn se rendes munka se templom, akkor legalább hallgassák az Agnus Rádiót. Megéri.

    Végül is, lehet-e hinni a szónak?  És ha beszélünk, tényleg, mondunk is valamit?
    Neves, és megbecsült közéleti személyt kértek fel szólásra az emlékezetes magyar napokon. Íme mit rögzített a mikrofon:
     - Köszöntöm Szilágyi Mátyást, Magyarország főkonzulját itt Kolozsváron. Kérem, hogy köszöntse ő is az egybegyűlteket.
A hosszúra nyúló csendet kutyaugatás tölti ki, majd a mikrofonnál megszólal a konzul: 
    - Köszönöm szépen!

Lám, lám, ha hosszan hallgatunk, más veszi át tőlünk a szót.

    Hűséges hallgatóink, a jövő évben és ha Isten úgy akarja a következő években is szeretnénk szólni és kiáltani az Agnus rádión keresztül mintegy a háztetőről, hogy fülbe jó Isten beszéde, mert a felmérés is azt mutatja azt, hogy, ha mi elhallgatunk, a kutyák fognak ugatni helyettünk.


__________
 

Nincsenek megjegyzések: